A modern emberiség élete lehetetlen energiatermelés és -fogyasztás nélkül. Ez azonban mindig is így volt. Az emberek által elsajátított energia első típusa a hő volt. A lakásokat - még a barlangokat, sőt az épületeket is - fűteni kellett, a főzés tüzet igényelt, és erre éghető növényi termékeket, azaz tűzifát használtak. Térfogatuk alapján megközelítőleg meg lehetett ítélni az égés során felszabaduló hő lehetséges mennyiségét.
De telt az idő, és most az emberiség ipari módon termel energiát. Áruvá vált, elkezdték eladni és megvenni. És ahol ipari termelés folyik, ott az ellenőrzés nélkülözhetetlen.
A villamos energia korszaka új elszámolási egységet igényelt ehhez az árucikkhez, amelyet előállítottak és értékesítettek a fogyasztóknak. Kilowattóra (kWh) lett belőle.
Mint a kilowattóra kényelmesebb, mint a joule
Valójában az energiát – mind a termelt, mind a felhasznált – joule-ban mérik. Ez a mértékegység elfogadott az SI nemzetközi mérési rendszerben, és a fő mértékegység. Egy joule annak az energiának felel meg, amelyet egy 1 watt teljesítményű forrás egy másodpercig fogyaszt el. Az egység egyszerű és látványos, de van egy jelentős hátránya: akár egyetlen lakás fogyasztását tekintve isrendkívül kicsi a számításokhoz. A számlázáskor elfogyasztott energiát még kilojoule-ban (kJ) is nehéz lenne kifizetni a nagy karakterszám miatt. Ezért általános döntés született az egység kilowattórára (kWh) való bővítéséről. Ez a rendszeren kívüli egység történelmi eredete.
Kilowattóra átváltása joule-ra és fordítva
A joule és a kilowattóra közötti megfelelés könnyen kiszámítható. 1 órában 3600 másodperc van, egy kilowattban 1000 watt, tehát kiderül, hogy 1 kWh annyi, mint 3,6 millió joule (vagy 3,6 megajoule).
A kilowattórára való átállás után a fogyasztó lélektanilag sokkal könnyebben érzékeli annak értelmét, amiért fizet. Mivel eleinte főként lakó- és ipari helyiségek megvilágítására használták az áramot (még a „fényért fizető” fogalma is létezett), egyszerűen meg kellett volna értenie, hogy egy száz wattos izzó tíz óra alatt pontosan 1 kWh-t „teker fel”.
Ha a teljesítménye 40 watt, akkor ugyanazon tarifa összege két és félszer tovább "elégethető". Igaz, és kevesebb lesz a fény.
A térfűtésre használt elektromos fűtőtestek sokkal több energiát fogyasztanak, mint az izzók, ezért naponta annyit költenek óránként, mint más világítóberendezések, főleg amióta a modern energiatakarékos technológiák fejlődnek, megjelentek a LED és neon lámpák, tartós és gazdaságos. Az izzólámpák az általuk használt energia nagy részét a levegő felmelegítésére használják fel.
Energia és teljesítmény a GHS-rendszerben
Van egy másik mértékegység, amelyet a megtermelt energia mérésére használnak – a kalória, ezt használják a GHS rendszerben. A legtöbb polgártársunk (főleg a nők) az élelmiszerek tápértékét magyarázó megjegyzésekből ismeri a kalóriát. Valójában ez az az energiamennyiség, amely egy gramm víz egy Celsius-fokkal való felmelegítéséhez szükséges 19,5 °C-os kezdeti hőmérsékleten. Kényelmes lenne, ha nem lenne a kis érték (csak körülbelül 4,19-szerese a joule-nak). De nem csak erről van szó. A megszokott wattórákra való átszámítása meglehetősen kényelmetlen, a tápegységet pedig már mindenki megszokta. A hőfogyasztás meghatározásához azonban néha még mindig a kilokalóriákat és a megakalóriákat használják. A Gcal / h kW-ra konvertálása nem nehéz, elég tudni, hogy 1163 kilowatt egy gigakalóriának felel meg. Emlékeztetni kell arra, hogy itt egy másik szabály érvényes. A kalória az energia mértékegysége, míg a watt a teljesítmény mértékegysége. Ezért a feltüntetett együttható révén Gcal és kW / h vagy Gcal / h és watt egyenlővé tehető. Ne keverje össze az energiát a hatalommal!
Számlálóeszköz
Az elfogyasztott villamos energia mennyiségének mérésére elektromos fogyasztásmérőket használnak, amelyek olyan integrátorok, amelyek mechanikus vagy elektronikus rendszer segítségével megszorozzák a teljesítményt az idővel. Működésük elvét a legkönnyebben egy régi típusú mérőeszköz példáján keresztül érthetjük meg. Az aktív teljesítmény egyenlő a hálózati feszültség szorzatával (ez nálunk szabványos és 220 volt) értékkeljelenlegi. A lemez forgási sebessége arányos a fogyasztott energiával, és minél gyorsabban forog, annál gyakrabban villognak a számok a meghajtó kerekeken.
Mérő mint integrátor
Az energiamérés olyan, mint egy integrációs folyamat. Ha az abszcisszán az időt helyezi el, és az energiafogyasztást az ordinátán ábrázolja (ami az elszámolási időszakban eltérő lehet), akkor fizetnie kell a felül lévő görbe és a jelentés szegmensével határolt „területért”. periódus a széleken. Ez lesz az elfogyasztott villamos energia, kWh - egy mértékegység, amely kifejezi annak fizikai lényegét, és az adósság kiszámításához csak az így kapott számot kell megszorozni az aktuális tarifával.